Történetem

Most hívjunk engem csak Tiarának. Szóval, alacsony, vékony és érzékeny vagyok. Szemüveges, glutén-, laktózérzékeny. Leginkább az első háromért basztatnak. Hogy kik? Az egész fiú bagázs. Egyel még csak-csak elbírok, de amikor vagy nyolcan jönnek neked szóban az már rossz. És ilyenkor általában a barátnőim még rám se hederítenek, még véletlenül sem védenének meg. Az, hogy a gyerekes szerencsétlen gyökerek minden kis szarért nekem jönnek MINDEN NAP, már az idegeimre megy. Egyszerűen nap, mint nap csak arra tudok gondolni, hogy már csak egy évet kell kibírni ebben a putriban a sok kis köcsöggel. A másik amire gondolok, hogy megölöm magam. És higyjétek el nem szoktam magam vágdosni, és utálom ezt látni, főleg az ilyen picsákon akik mindent megkapnak. A legfőbb gyűlölközők között van ND. Ő az aki a hülye képével mkindenen, minden gyerekes beszóláson nevet. Azt hiszi nagyon menő, nagyon jófej, de amint kilép az osztályból kibeszélik. Visszatérve rám. Senkinek nem ártok, sőt hozzájuk se szólok. Le vannak szarva, de amint csinálok valamit egyből hahaha. Kurva vicces mit ne mondjak. De nehéz nem meg hallani amikor mindig csak az vízhangzik a fejedben hogy: Jaj mindjárt elkezd sírni. És igen ha ezt hallom rámjön a sírógörcs. És akkor a legszánalmasabb, hogy arra a fiúra aki tetszik nagyon nyomulós voltam, és hát nem kicsit rázott le. Manapság telerajzolom a kezem olyanokkal hogy: funny when you die the people start listenin, vagy can you fix the broken? A lényeg az, hogy örülök, ha egy nap nem sírva jövök haza. Anyukámnak persze semmit nem mondok, mert csak még jobban basztatnának. De azthiszem jövőhéten felkeresem a suli pszichológust, talán tud segíteni. Ha netán megfogtalak titeket, vagy hasonlítunk mindenképp maradj és próbálj segíteni. KÉRLEK.