Egy új hobbi

Mint a címből kiderült ma egy új hobbit találtam magamnak. Már ismertem, és ki is próbáltam egyszer és bár már akkor is tetszett, most jöttem rá, hogy akarom csinálni.
Kitaláltad mi az?





Lövésed sincs?




Biztos, hogy nem arra godoltál.

















Igen a faaprítás.
Olyan jó kiélni a dühödet, főleg ha a tuskót a szekálódnak látod. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Plusz (!) még izmokat is varázsol neked!

Remélem tetszett ez a rövidke bejegyzés.

Paranoia

Nem voltam suliban, így ma csak egy röpke bejegyzést hozok. Mint a címből kiderült ma egy összefoglalóbb bejegyzés lesz a paranoiámról. Ez az egész körülbelül 2-3 hónapja kezdődhetett. Azóta bárki susmotol mögöttem, mellettem egyből azt hiszem, hogy én vagyok a téma. Példa: Tesi órán az amúgy is vellem ellenszenves barátnőm ( miért hívom én barátnőmnek nem tudom?) és a másik barátnőmmel Ni-vel beszélt, miközben néha-néha, rám-rám kukkantottak és nagyon úgy éreztem, hogy kibeszélnek. Ez az egész addig fajult el, hogy még a legjobb barátnőmben sem bízom, és ez elég gáz. Amikor csak nem akarnak valamit nekem elmondani mert "nem rám tartozik", máris rosszul érzem magam, és belül mardos a kíváncsiság és a félelem. Nagyon rossz érzés amikor mindenkiről azt hiszed, hogy az ellenséged. És tényleg mindenre ezt hiszem, ha csak susmorgás közben is egy pillantást vetnek rám már azt hiszem, hogy én vagyok a tárgy. De mindegy. Remélem valaki elolvasta szánalmas kis életem következő betekintőjét. Ha netán elolvastad írj chatbe,  komiba hogy tudjam van-e akit netán megért, segít vagy bármi más.

2015. 02. 25.

A mai nap egyszerűen szörnyű volt. A nátha csak a hab volt a tortán. Ott kezdődött, hogy a tesi órán kidobózás közben neki szaladtam véletlen NéD-nak aki erre úgy reagált, hogy basszam meg mert ezután kidobták. Szánalom a köbön. Ezután az akinek nem is ártottam osztály társam szintén elkezdett csesztetni. Majd jött az angol óra, ahol kedves ND mellém ült, mint ahogy szokta hogy csak azért is felbesszon, de nem hagytam. És hopp kivételesen a tanár is kiállt mellettem. Ezért is hálás vagyok Kata néni még innen is. De utána kiküldték a barátomat, és óra végén kedves angol tanárnőnk elbeszélgetett vele, hogy ő azért nem csinálhat mást az órán mert neki nincs vel született angol tehetsége, mint nekem. Ez újabb vitát gerjesztett ki, természetesen ellenem. Mert ne támadjuk meg az olyanokat, mint pl.: B mert ő erősebb és el tudna verni, nem mi mindig a kisebb, csesztethető típust kell kipécézni. Aztán jött az hogy a nyelvtan tanár megjegyezte, hogy milyen szép vagyok (mert most kivételesen fel volt kötve a hajam ami akkora már kicsit szétjött) mire szinte az összes fiú kiröhögött, nekem meg néhány könycsepp kifolyt a szememből. Majd N megjegyezte szarkasztikusan, hogy idézem: hagyjátok már, de utána ugyan úgy baszogatott ő is. Nagyon rossz ezeket leírni, mert ilyenkor jön rá az ember, hogy a szarra sem számíthat. Majd harmadik szünetbe kimentek a többiek, de én bent maradtam, hogy kisírjam a szemem egyedül. De ez nem jött össze, mert barátosném bent tartózkodott az osztályban. Előtte meg nem akartam nagyon sírni. Természetesen következő irodalom órán Adrienn néni volt olyan kedves, hogy megint megemlítette milyen csinos vagyok, amit a fiúk ismét kihasználtak ellenem. Infóra menet pedig a folyosón röhögve NéD oda ordította, hogy szép vagy Tiara! Haza fele már egyszer említett szerlmem mögött sétáltam haza, Majd miután elválltak útjaink én azon morfondíroztam mégis mit tennének az osztálytársaim, ha kiderülne hogy megöltem magam. És most este vacsora közben szintén, sőt azon is gondolkoztam hogyan közölném velük hogy megöltem magam miattuk. Íme: Kedves osztály! Gratulálok ugyanis sikerült szó szerint a halálba kergetnetek. Ugyanis mire ezt olvassátok valószínűleg már lélektelen holtestem hever valahol. De ezt kérlek köszönjétek meg leginkább ND-nek, NéD-nek, N-nek. Remélem bebasszátok, és csövesként fogtok megdögleni egy kukában. Üdvözlettel.: Tiara :)
Najó kicsit beteg. de ezt érzem van ilyen. Ja és eldöntöttem hétfőn felkesresem a pszichológust. De természetesen ezeket a fájdalmakat elrejtve jövök haza.
Hát ennyi volt a mai nap röviden.
Remélem valaki netán elolvasta a nyomorom, és már tudja mit élek át nap, mint nap.
Sziasztok!